Romantika
G e
Kedves, elviszlek oda, hol senki nem ismer, de értem a szót
G e
Hol esténként ringató tengerről dalolnak altatót
C D C a
Az álmok szerények, a hálók erősek
e C D7
Ott ritka szó a romantika
A part menti sziklákra szőlő és magányos ház tapad
Az örök szél ráncosra gyűri a tengert, s az arcokat
A napfény megéget, a vágyak kiégnek
És porrá hamvad a romantika
Délidőn nem mozdul más, csak a megkötött csónakok
S egy eleven képeslap eltúlzott színeit láthatod
A fények kemények, az árnyak elégnek
S csak éjjel éled a romantika
Majd felhevült part ölén szeretlek forrón, míg tart az éj
A meztelen tengerben hűvösen fürdünk, ha véget ér
A csókom sós lesz, és hidd el: jó lesz
Mert néha kell a romantika
Kommentek
Á, hagyjuk... Beküldöm!