Szabó Benedek és a Galaxisok - A teljesség felé
[D] [A] [F#] [G]
esküszöm, hogy nem fogok hányni - mondtam a taxisnak az astorián,
D A F# G
aztán persze, hogy széthánytam mindent, és pénzem se volt egyáltalán
D
de ez nem csak az én hibám,
A F# G
nem lehet mindig mindent az én nyakamba varrni
D A
csak egy elrontott éjszaka vége
F# G
és úgyse fogok rá emlékezni
D A F# G
úgyhogy szétvertem az öklöm egy trafóház ajtaján
D A F# G
és felszálltam a buszra, ami hazavitt hozzád
D A F# G
egymillió-hétszázezer ember figyeli minden egyes lépésemet,
D A F# G
mégis ez az egyetlen város, ahol viszonylag szabad lehetek,
D A F# G
mert itt csakkor maradok egyedül, ha tényleg egyedül akarok lenni
D A F# G
de próbálj meg olyan helyen élni, ahol csütörtök este nincs semmi
akármilyen meglepő, mégiscsak ezek a legszebb éveink
felkelünk, dolgozunk, berúgunk, lefekszünk, felkelünk megint
farmerdzsekiben járok és próbálok leszokni mindenről
a falnak támaszkodva szívom az utolsó slukkot az utolsó cigimből,
mielőtt elnyomnám a csikket, mint a kisebbrendűségit
fiatal vagyok és fáradt, de legalább értem, hogy miért vagyok még itt
D A F# G D F# G
akármilyen meglepő, mégiscsak ezek a legszebb éveink
D A F# G D A F# G
felkelünk, dolgozunk, berúgunk, lefekszünk, felkelünk megint
annyira utálom, amikor felteszem valamire az életem,
aztán jön valaki és megcsinálja sokkal jobban, csak úgy mellékesen
Készítette: Horváth Botond
horvathbotond93@gmail.com
+ írj egy javítási javaslatot
Hibajavítás
A javítás folyamata:
Írd le a javaslatodat, és ha megfelelő számú ember hasznosnak találja, e-mail-ben kapsz felkérést, hogy vezesd át a módosításokat.
A legnagyobb magyar gitár kotta oldal
Kommentek
Á, hagyjuk... Beküldöm!